Csináld magad: egy egyszerű aquaponikus rendszer kialakítása

Akvapónia = akvakultúra (ehető halak nevelése) + hidropónia (talajnélküli zöldség- és gyümölcstermesztés). A rendszer voltaképpen egy élő gépezet, növények és állatok önellátó összekapcsolódása, mely úgy működik, akár egy ökoszisztéma, és anélkül termelhetünk élelmet segítségével, hogy a folyamat hulladékot, vagy szennyező anyagokat eredményezne. A halak ugyanis melléktermékük révén ammóniát bocsátanak ki, amit egyes baktériumok nitritté, továbbiak pedig nitráttá alakítanak, ami már megfelelő tápanyag a növények számára. A rendszerbe mi haleledelt és napfényt (esetenként folyékony műtrágyát) teszünk be, és növényeket, valamint halakat veszünk ki, miután megneveltük őket. Ezen útmutató a kezdéshez szükséges minden fontos információ megadásával segítséget kíván nyújtani mindazoknak, akik a zöldségeskert helyett egy akvaponikus rendszert szeretnének kipróbálni. Létrehozása valamivel bonyolultabb, mint egy tipikus zöldségeskert kialakítása, ám minimális technikai érzékkel, és némi eltökéltséggel bárki számára megvalósítható. Akik egyelőre kicsit tartanak a projekttől, azoknak azt javasolnánk, kezdjék kicsivel, ahelyett, hogy rögtön egy, az egész család/közösség eltartására képes akvaponikus rendszert alakítanának ki.

Fő összetevők

Az alább felsorolt összetevőket minden akvaponikus rendszernek tartalmaznia kell. Természetesen hozzáadhatunk ezekhez, testre szabhatjuk a rendszert lehetőségeinktől, körülményeinktől, és céljainktól függően. A hidegebb éghajlati körülmények közt élők például többnyire üvegházban alakítják ki akvaponikus rendszerüket, hogy az egész évben működőképes lehessen.

Haltartály

Elméletben egy jól kialakított akvaponikus rendszeren belül egy font (azaz kb. fél kilogramm) hal képes megélni egy gallon (kb. 3,7 liter) vízben. Először azonban szerencsésebb minden 40 L vízbe egy halat telepíteni, hogy megbizonyosodjunk arról, a rendszer nem billen ki egyensúlyából (így a halnak is nagyobb mozgástere lesz). A legtöbb házi készítésű akvaponikus rendszer esetében vagy egy 200 L-es hordóval, vagy egy 800 L-es téglatest alakú tartállyal dolgoznak; ez az élelmiszerpiarban használt két sztenderd méret, melyeket így elég könnyű beszerezni, azonban érdemes meggyőződni róla, hogy olyan, többnyire ártalmatlan anyagokat tároltak benne korábban, mint pl. a szójaszósz, semmint mérgező anyagokat, melyek nyomokban megmaradhattak bennük. Nagyobb tárolók gyanánt a földfeletti vinil úszómedencék a legcélszerűbbek.

Növény-tartály

A növényeknek szükségük lesz egy víztartályra, amiben növekednek. Bár számos műanyag késztermék elérhető erre a célra, épp ennyi csináld magad megközelítés is van. A legegyszerűbb ezek közül a lehetőleg 15-25 cm mélységű sekély fadobozok építése, akárcsak az átlagos megemelt zöldségágyások, melyeket természetesen fóliával bélelünk ki, hogy megtartsa a vizet. Ezt követően minden egyes ágyást vízben nem oldódó kövekkel kell feltölteni, mint pl. a perlit vagy sóder a helyi TÜZÉP-ről (a perlit könnyebb, mint a kavics). De talán a legcélszerűbb ilyen közeg talán a kókuszrost, és tapasztaltabbak azért használják, mert a nedvességet és a levegőt ismegőrzi. Érdemes kipróbálni a fentebb említett három anyag egyenlő arányú keverékét is. A növények tartályának felülete max. 10x akkora legyen, mint a haltartály.

Szivattyúk, és szerelés

Az akvapónia csodája, hogy a növények termesztőközegéül szolgáló kavics kiszűri a haltartályból átszivattyúzott, salakanyaggal teli vizet, így aztán a tartályba nem kell újra és újra lecserélni a vizet, mert a halak által beszennyezett víz tápanyagai a tökéletes a legtöbb növény számára tökéletes trágyát jelent. Szükség lesz tehát egy szivattyúra, hogy időszakosan megforgassa a vizet a két rész között, és hogy biztosítsa az önfenntartó rendszer körforgását. Egy napelemes szivattyú alkalmazásával akvaponikus rendszerünket csaknem teljesen önellátóvá tehetjük. A szivattyúk és csövek az akvaponikus rendszer kissé trükkösebb elemei. Alapvető elektronikai és vízvezetékszerelői ismeretek hiányában célszerű egy ezekhez értő ismerős segítségét kérni, hogy spóroljunk a hibákon és sikertelen kísérleteken. A szivattyú vagy a kavicsos ágyásokból pumpálja a vizet a haltartályba (ha az ágyások a tartály alatt helyezkednek el), vagy a haltartályból szivattyúzza az növényekhez (amennyiben a tartály fölött helyezkednek el). Az ágyások ellátásához szükséges egy PVC csövekből álló hálózat, mely a haltartályból származó vizet osztja szét egyenletesen a felszínen. Fúrjunk át a csöveket (kb. fél centiméteres lyukak) 15 centiméterenként, és rakjunk be több, egymással párhuzamos kifúrt csövet, egmástól kb. 30 cm távolságra, a növény-tartályban a vízfelszínre. A palántákat érdemes a PVC cső minden egyes lyukába ültetni. Végül a rendszer elengedhetetlen része egy levegőztető, ami biztosítja a szükséges oxigént a halak számára. Enélkül rövid időn belül elpusztulnának halaink.

A halak

Kis méretű akvakultúrás rendszerekbe leggyakrabban telepített halfaj a tilápia. Trópusi fajként 21-32°C-os vízhőmérsékletet igényel egészséges életminőségéhez és gyors növekedéséhez. Tartása azért célszerű, mert jól tűri a nagy állománysűrűséget, és nem feltétlenül igényel tökéletes vízminőséget, ráadásul gyorsan nő; 6-8 hónap alatt eléri a fél kilogrammot, azaz a felnőtt súlyát. Mérsékelt éghajlat alatt, ha májusban feltöltjük a tartályt halivadékokkal, akkor októberre megnőnek. A harcsa szintén megél a nagy sűrűségű újrakeringető akvakultúrás rendszerekben, és problémamentesen áttelel (kivéve persze ha különösen hideg van), ám csak akkor kezdenek növekedni, amikor meleg a víz. A harmadik legközkedveltebb faj a sárga sügér, mely hűvösebb vizekben is jól érzi magát. Emellett érdemes funkcionális szempontból is hasznos halakat telepíteni a tartályokba, pl. alganyalókat.

A növények

Bizonyos ehető növények könnyebben termeszthetőek akvaponikus rendszerekben, mint mások. Alapvetően bármi, aminek a levelét szüreteljük és fogyasztjuk - saláta, kelkáposzta, rukkola, spenót, bazsalikom, kapor stb. - rendkívül jól reagál a halak által termelt szürkevíz tápanyagaitól, és külső tápanyagutánpótlás nélkül is kiválóan növekszik. Persze termeszthetőek akár olyan fajok is, melyeknek gyümölcsést fogyasztjuk, mint az áfonya, az eper, vagy a málna stb. csakúgy mint a paradicsom, uborka, cukkini, és a hozzájuk hasonló növények, ám ezeknek már szükségük van kiegészítő trágyázásra. Az ehhez használatos folyékony műtrágyák elérhetőek a hidropóniás kiegészítők közt, vagy akár egyszerű gazdaboltokban is.

A rendszer összeállítása

Az akvaponikus rendszer egy vízszintes, napos helyen állítandó fel. Amennyiben nem üvegházon belül építjük fel, érdemes mindent kora tavasszal beszerezni, így a halak telepíthetők, amint a víz hőmérséklete elérte a 21 fokot. Először érdemes a halivadékokat telepíteni, és ezzel egyidejűleg a palántákat virágföldekbe helyezni. Amint a palánták elég nagyok lesznek az átültetéshez, a hal már valószínűleg elég szürkevizet termel, hogy a ellássa a csövekbe ültetett növényeket. Mellesleg nem is annyira a növény, mint inkább kavics a fontos a víz tisztántartásához, így a vizet akkor is át kell keringetni az ágyásokon, amikor még nem nőnek benne növények.

Üzemeltetés

A levegőztetőnek folyamatosan működnie kell, hogy ellássa a halakat oxigénnel. A vízkeringető szivattyúz azonban elég, ha egy időzítőre kapcsoljuk, ami gondoskodik róla, hogy egy rövid idő alatt megforgassa a teljes vízmennyiséget naponta néhány alkalommal. A szivattyú bekapcsolásának gyakoriságával, és működtetésének időtartamával kicsit kísérletezned kell majd, de a lényeg, hogy annyit menjen a szivattyú, amennyit csak lehet, hogy a halak számára biztosítsa a tiszta vizet, ám nem annyit, hogy a kövek túl nedvesek legyenek. A halaknak jellemzően annyi táplálékot adunk, amit naponta 3x20 perc alatt elfogyasztanak. Vannak automatizált etetőrendszerek, melyek nagyban megkönnyítik az etetés procedúráját. A siker kulcsa, hogy kicsiben kezdjük, és ne akarjuk erőltetni a halak összezsúfolását. A halak túletetése is egy jellemző hiba, ami nagyon könnyen kibillenthetheti a rendszert az egyensúlyából, és hatására folyamatosan romlik a vízminőség. Ha kicsiben kikísérletezted a pontos arányokat, ami mellett hosszútávon működik a rendszer, a következő évben megvalósíthatod nagyban is.

Itt megtekinthetsz egy előadást a akvaponikus rendszerekről, és annak növekvő népszerűségéről hazánkban, itt pedig egy bemutatót az előadó sajátjáról.

Itt látható egy videó az akvapónia megvalósításáról Kaposvárott (ez egy gondosan megtervezett, magas színvonalú rendszer).